- Hé mi az a erpülő valami mögöttünk? -Kérdezte Shippou a többieket.

- Jajj... utoljára akkor láttunk hasonlót, mikor... mikor... - Okoskodott Miroku, de a mondatot már nem kelett befejeznie, mert már mindenki látta azt a repülő "micsodát".

Egy tehén állt meg elöttük, aminek a hátán egy kecske szakállas öregember ült.

- Hé hisz ez az öreg Toutousai! - Mondta Inuyasha.

- Mi... ? Még hogy öreg... ? Én... ? - Mondta az idős úr, majd folytatta...

- Látom Inuyasha te semmit sem változtál, ugyan olyan neveletlen vagy, és a kardodról nem is beszélve, jajj.. szegény kardocskám... mit művelt veled ez a kis mitugrász ? Inuyasha nem érdemled te meg, ezt a csodás kardot, mire használod... ? Fát vágsz vele... ?

- háh... ugyan, semmi baja sincs a kardnak!

- Nem hiszem el hogy apád egy ilyen kis féldémonra hagyta a kardot!

******* koopppp*******

Toutousai fejét immár egy nagy púp díszítette, amit Inuyasha saját kezüleg "készített".

- Nah jó, nem szólok bele... de akkor is...

Inuyasha már emelte volna a kezét, egy ujabb nagy pukli készítéséhez, mikor valami furcsa szag csapta meg az orrát.

- Inuyasha, mi történt.. ? Mit érzel ? - Kérdezte Kagome, aggódva.

- Nem érez ez semmit, csak belátta, hogy kár velem ujjathúzni! - Járatta a száját a vén csont.

Erre Inuyasha még egy pumuklival megajándékozta az öreget, majd megszólalt:

- A falu felöl jön, ember vér szagát érzem, Gyerünk!

A csapat elindult a falu felé. Toutousai a többiek mögött cammogott a tehenével.

Mikor a faluhoz értek látták, hogy egy csapat denevér démon támadta meg a falut.

Inuyasha elindult írtani a démonokat. Látszólag minden démont kiírtott, Miroku nekiállt, a jobb tenyerén lévő hasadékkal, összeporszívózni a démonok maradványait.

De akkor, hírtelen megláttak, egy maradék élő démont, éppen Kaedéből készült lakmározni. Inuyasha támadni készült... de akkor meglátta Toutousait.

Az egyébként gyáva emberke, most nagy bátorsággal nekirontott a démonra, majd a botjával jól fejbe kólintotta. Hihetetlen, de a démon egyből kiterűlt a csapástól.

Toutousai odament a földön heverő "hölgy"-höz.

- Jol van? -kérdezte.

- Igen, köszönöm, hogy megmentett! - felelte Kaede.

Toutousai felsegítette Kaedét a földről, majd mindahányan bevonultak Kaede kunyhójába.

Ott bent egy kicsit beszélgettek, majd Miroku kihívta Toutousait a házikóból egy kis megbeszélésre.

- Nos Toutousai, jól látom... ? Tetszik neked Kaede?

- Miből gondolod? - Kérdezte az öreg elpirulva.

- Ugyan, én aki minden nőnek megkéri a kezét, értek az ilyenekhez. :)

- Hát...

- Figyelj, adok neked néhány csajozós módszert, ha ezeket beveted, tuti sikered lesz! ;)

Majd Miroku Toutousai fülébe súgott valamit, Toutousai mosolygot..., majd visszamentek a házikóba.

- Mit csináltatok kint Miroku? - Kérdezte Sango.

- Tudod Sango, ez férfi dolog! ;)

Toutousai leült Kaede mellé... nem szólt hozzá csak egyszerűen ült melette egy darabig, majd Kaede hírtelen felkapta a fejét... Hátranézett.. és látta

az öregember kezét a saját fenekén. Elpirult, majd felpofozta a tapírt.

De Toutousai nem vette a lapot, újból megfogta Kaede fenekét, majd megszólalt:

- Lennél a gyermekeim annyja... ?

Kaede elpírult.

A többieket egyszerre ránéztek Mirokura, majd a földön elterűlve nem bírták abbahagynia röhögést..

- Igen! - Felelte Kaede, mindenki meglepetésére.

Másnap Miroku összeadta őket. Majd Kaede felpattant a repülő tehénkére, amire Shippou a megszokott zsírkrétákkal a következőt írta: Ifjú házasok. A szöveg mellé, mág rajzolt két pálcika embert.

Majd az ifjú pár nászútra ment... azóta nem hallott senki sem felőlük, de a madarak azt csiripelik, hogy valahol messze-messze van 2 idős ember, akiknek már egy focicsapatra elegendő gyermekük van.

Talán még máig is élnek, ha meg nem haltak...