Szerelem egy életen át Este volt. Inuyasha a gondalataiba mélyedve ült. Féltette Kagomét. Tudta hogy másnap meg kell küzdeniük Narakuval. A nap felkelt, a többiek is korán keltek, készültek a nagy csatára. Hiszen itt most minden eldől, vagy meghalnak vagy megölik Narakut. Nem is kellett sokat várniuk ellenfelük megérkezett: -Mi van meigilyedtél, te korcs? -Csak szeretnéd!!! -Én kegyelmes vagyok. Még elmenekülhetsz ha akarsz. Úgyis tudod hogy felesleges megküzdenünk úgyis vesztesz!!-mondta nevetve Naraku. -Csak húzod az időt. Félsz!!-vicsorogta Inuyasha. Naraku a válasz helyett piros villanást küldött Inuyasháék felé, Mirokut találta el aki ájultan esett össze. Hát mit lehet mondani... Inuyasha nem sokat ért a Tessaigával. A következő villanás Sangót találta el, aki sikeresen nekirepült egy fának. ( Kagome megpróbálta felkelteni Mirokut ezért a háttérben maradt). Naraku végül leterítette Inuyashát (aki sérülten harcolt eddig is). Kagome nagyon megilyedt. Odarohant Inuyashához és mikor látta hogy nem mozok elkezdett sírni. Erre Naraku felnevetett: -Ó ti halandók mennyire érzelgősek vagytok... De van egy ajánlatom!! A barátaid elmehetnek de te odaadod nekem a lelkedet. Kagome habozás nélkül így szólt: -Jól legyen bármit megteszek Inuyasháért. És ekkor Naraku kiszívta Kagome lelkét. A nagy fényességre -ami Kagome tiszta lelkéből árad-mindenki feléledt. De már késő volt. Kagome holtan rogyott össze Naraku pedig nevetve elment. Inuyashát nem érdekelték az ékkőszilánkok, mérhetetlen haraggal ordított: -EZT MEGBÁNOD NARAKU!!!! MEGÖLLEK HA ADDIG ÉLEK IS!!!!!!!!!!!