Sesshoumaru naplója

Üdvözletem halandó! Úgy döntöttem, nem hallgatok tovább, és én is felfedem mindennapi életem titkait előtted napló formájában. Íme!

1. fejezet

1. bejegyzés: Na, hol is kezdjem… Elég jól sikerült az a kis szilveszteri buli Inuyasháékkal. Jó előre felpakoltunk rakétával meg petárdával, aztán éjfél előtt egy órával útnak indultunk, és az erdő szellemeit riogattuk. Jó kis móka volt, főleg pár üveg Hubertus után. Éjfélre csak visszaett minket a fene annak a vén papnőnek a falujába, s ott kezdődött el az igazi buli drága öcsikém kis csapatával… most is a detoxikálóban vagyunk, az egész banda egy helyen. Soha többé nem megyek olyan buliba, ahol az az őrült lány, Kagome állítja össze a menüt!!! Annyi az ő világából származó piát ittunk, hogy egész éjjel okádtunk, mint a lagzis kutya (he-he). És még ráadásul Rin is itt fekszik, egy kórteremben velünk, pedig megmondtam neki, hogy nem ihat alkoholt! Ez is Inuyasha hibája!

2. bejegyzés: Már három teljes napja itt vagyunk bezárva, de még mindig nem mehetünk haza! Oh, mikor lesz már vége?! Ma tűzriadó is volt Yaken jóvoltából. Az egész tűzoltóság kivonult, mire ideértek a fél épület leégett, és mindenki kint tolongott az udvaron. Kivéve engem, aki a magasban lebegve, unottan szemlélte az eseményeket. Most ideiglenesen a baleseti osztályra lettünk áthelyezve, arra a néhány hátralevő napra. Miért nem történik már valami érdekes?

3. bejegyzés: Tessék, csak kívánni kellett! Az a perverz szerzetes kikezdett az egyik ápolónővel, erre Sango lendítette a bumerángját, hogy fejbe csapja. El is találta, csak közben Inuyashát is hátba verte, aki belehasalt egy orvosi szikéket tartalmazó tálcába, és csak kevés hiányzott, hogy tű- akarom mondani késpárna váljék belőle. Szeretett öcsém elkezdett üvölteni a szellemirtóval, mire Kagométől kapott egy olyan erejű ,,Fekszik!”-et, hogy a padlót átszakítva egy emelettel lejjebb, a sürgősségin kötött ki, ahol gyorsan fel is dobták egy hordágyra, és vitték az egyik vizsgálóba. Ehh… na igen… egy kicsit túlzás volt az a vasbeton padló…

4. bejegyzés: Fúú, öregem! Ekkora tömegverekedést! Ennek is Inuyasha az oka. Ő akarta nézni azt az ostoba focit a tévében. Amikor meghallották, hogy Fradi-Újpest mérkőzés van, az egész kórház besorakozott a tévé elé. Nem tudom, mit lehet élvezni abban, hogy egy csomó hülye ember kerget egy hülye labdát?! Mondjuk a meccs végén a tömegbunyó elég izgi volt… de kezdjük az elején. Először mindenki leült a tévé elé. Aztán a tömeg szétvált Fradistákra és Újpest-szurkolókra. Utána a meccs alatt a két tábor kajával kezdte el dobálni egymást (mivel akkor osztották ki a vacsorát). Az utolsó 15 percben elkezdtek alacsonyan szállni a narancsok, almák, virágvázák, repülő csészealjak stb. stb. Az utolsó 5 percben már kések, villák és kanalak is repkedtek a szoba egyik végéből a másikba. De a legjobb még csak most jön: Mihelyst vége lett a mérkőzésnek, a sok hülye halandó egymásnak esett, és elkezdték püfölni a másikat. Persze én, a gondoskodó báty, kirángattam azt a drága Inuyashát és kis csapatát az egymást gyepálók tömkelege alól, és utána az ajtóból ingyenmoziztunk… Aztán amikor meguntuk, riasztottuk a rendőrséget, és rajtunk kívül mindenkit bevittek előzetesbe. HURRÁ!!! UTÓSZILVESZTERI BULI!!!

5. bejegyzés: Hubertus… Hubertus?… Hubertus!!! Ez az! Hát Miroku mégse itta meg mind! * glugy-glugy-glugy* Igazad van Inuyasha, elő a dugipiákkal!!!

6. bejegyzés: AKÁÁÁCOS ÚT…*hikkk* …HA VÉÉÉGIGMEGYEK RAAAJTAD ÉÉÉN… *hikkk* ESZEMBE JUT EGY… *hikkk* … RÉÉÉGI SZÉP EMLÉÉÉK… *hikkk*… (szerk.: éneklés közben Sesshoumaru és Inuyasha egymásba karolva dőlingélnek, miközben öntik a Miroku szájában levő tölcsérbe a bort)

7. bejegyzés: RIN, NEM MEGMONDTAM, HOGY NEM IHATSZ ALKOHOLT?! Micsodaaa???!!! Hogy ÉN engedtem meg??? Az előbb??? Na persze!!! Azonnal leteszed azt a szakét!!! A Hubertust is!!!

8. bejegyzés: Ez van, ha szellem az ember… vagyis a nem ember… na, mindegy, szóval ez van, ha valaki szellem. Még csak egy órája tart a buli, de a szervezetem erősségének köszönhetően, már az italok minden hatása kiment belőlem… ellentétben Inuyashával… az a szerencsétlen Kagomének nézte a padlófelmosót, és felkérte táncolni!!! Közben az igazi ott állt a háta mögött… mikor meghallotta Inuyasha ,,bűntettét” lefekszikezte, hogy hogy lehet őt összetéveszteni egy felmosóval? Nem tudom, de szerintem könnyen… Közben Shippou itt falja a dianás cukrot Rinnel együtt, mert nem engedtük őket italhoz nyúlni… Mi?! Rin is azt eszi? Na, mindegy, egy kis öröm neki is lehet az életben… ha már Yakennél jobb bébicsőszt nem sikerült találnom neki…

9. bejegyzés: Riszálom úgyis-úgyis, riszálom úgyis-úgyis, riszálom úgyis-úgyis, riszálom…ÚGYIS! De bírom ezt a számot! Azt már kevésbé, amit Sango és Kagome művel tánc néven… Na, Kirara is beszédült a ,,tánctérre”, csak azt tudnám, Ő hogy rúgott be? Lehet hogy ő is benyomatott pár kiló dianás cukrot… vagy tojáslikőrös csokit.

10. bejegyzés: Én már csak itt ülök nyugodtan az asztalnál. Yaken az asztal alatt hortyog, bizonyára ő is sutyiban felöntött a garatra. Egy dolgot itt és most kijelentek: most voltam életemben elősször és UTOLJÁRA  szilveszteri bulin. Ezt többet soha!!! Főleg nem az öcsémékkel! Kár, hogy leégett a detoxikáló… ahogy ezeket elnézem, nem ártana nekik még pár nap az orvosok keze alatt. Szánalmas! Rossz belegondolni, hogy fél órával ezelőtt még én is hasonlóképp néztem ki!

11. bejegyzés: Elmegyek. Igen. Mindjárt összepakolom a cuccomat, és itt hagyom ezt a nyavalyás kórházat (már ami megmaradt belőle) és ezeket a szánnivaló bolondokat! Miroku a szó szoros értelmében az asztal alá itta magát… Inuyasha öcsém a tükör előtt állva kómás fejjel integet a saját képmásának… Shippou, Rin és Kirara üvegeznek… akire mutat az üveg, az eszik egy tojáslikőrös csokit, vagy egy dianás cukrot... Kagome és Sango a hangfal előtt ülve barkóbáznak… Yaken meg… szunyál… de már nem az asztal alatt, mert Miroku kitúrta onnan… felült a csillárra… Úgy látszik jelenleg én vagyok itt a legjózanabb… Ha ezt tudom, akkor inkább elmegyek Narakut bosszantani!!! Jobban jártam volna… az biztos…

12. bejegyzés: Szép jó reggelt! Reggelt?! Délután kettőkor?! Mindegy… Amikor már mindenki félig aludt, és én meguntam az utószilveszteri bulit, eljöttem, és lejelentettem Kagome anyjának, hogy ha keresi, akkor hol találja meg a drága kicsi lányát meg a barátait. Így keveredett vissza az öcsém csapata Kagoméék házába, és most mind ott húzzák a lóbőrt a nappali padlóján egy kupacban. A szerzetes közben a szellemirtót ölelgeti… külön azért maradtam csak itt, hogy lássam, mit fog szólni a lány, ha – már józanul – felébred.

13. bejegyzés: Délután öt óra… Inuék pár perccel ezelőtt szörnyű fejfájással ébredtek… sajnos a jelenet elmaradt, ugyanis a Csonttörő bumeráng ott lett felejtve a kórház maradványaiban. Rin és Yaken is ébredezik. Ők az udvaron aludtak Aun oldalának dőlve. Nagyon-nagyon-nagyon nagy kár, hogy Yaken leégette a detoxot. Miroku bejelentette, hogy önként menne, csak múlasztanák el a fejfájását. Hajjajj… aki nem tanul a hibáiból…

14. bejegyzés: Mégse hiányzik annyira a detox. A természet megoldotta a problémát: egymást váltják a WC-n. Én épp egy tojáslikőrös csokit eszegetek. Közben röhögök azon, ahogy Inuyasha előadja, hogy a buli közben látott egy csávót az ,,ablakon” keresztül, aki tökre úgy nézett ki, mint ő, és amikor intett neki, az visszaintegetett. És még azt is megkérdezte a többiektől, hogy nem-e tudják, ki lehetett az a fazon?! Na, ezért mégiscsak megérte eljönni! Bántam volna amíg élek, ha erről a látványról lemaradok! He-he-he!

15. bejegyzés: Otthon, édes otthon! Végre hazaértünk a középkorba! Rinnel, Yakennel és Aunnal vertünk egy jó kis tábort, és most jól elvagyunk. Megvan, hogy következő szilveszterkor mit fogok csinálni! Szerzek egy zsák petárdát és tüzijátékrakétát, aztán elmegyek Naraku kastélyához, és azokat fogom kilövöldözni a háza fölé egész éjjel, csak hogy bosszantsam őt! Előre örülök neki! Feltéve, ha Naraku még életben lesz akkor…  Mindenesetre Inuyasháék még a jövőben vannak (gondolom józanodnak) és egy darabig még nem is fognak visszajönni. De jó! Nyugodt napok köszöntenek rám!