Mély Erdő

Biztos vagyok benne, hogy a szív amit hátrahagytam
Még mindig rejtve van a mély, mély erdőben.

Kimerülten, erőtlenül ahhoz, hogy keressek
Emberek tűnnek el a végtelen sötétségben

Ha olyan kicsi, Kíváncsi vagyok láthatom-e épp most?

Ahogy tovább élünk,
Egy kicsit még vesztünk.
Eltakarva csalással és hazugsággal,
Megfagyottan állunk egyhelyben, Képtelenül arra, hogy felkiáltsunk.

A napok haladnak és változnak
Anélkül, hogy mi felimernénk milyen kék is az ég.

Legyőzve ezt a cselszövést, a jelenben élünk,
És rozsdás szíveink újra verni kezdenek.

Ha megtaláljuk az idő ritmusát, újra repülhetünk.

Éljük az életünket
A világ végeihez vándorolva
Hiszek benned, most elkezdődik az utad velem,
A fényt keresve.

Ahogy tovább élünk,
Egy kicsit még vesztünk.
Eltakarva csalással és hazugsággal,
Megfagyottan állunk egyhelyben, Képtelenül arra, hogy felkiáltsunk.

Éljük az életünket
A világ végeihez vándorolva,
Bezárva
A visszavezető utat,
Az örökkévalóságig vándorolva.

Éljük az eletünket egy helyhez fagyva,
Képtelenül arra, hogy felkiáltsunk, az örökkévalóságig.